4.oldal

,,Mai nap ugyan úgy kezdődött, mint a többi csak annyi különbséggel, hogy ma hétvége van. Nem terveztem, hogy elhagyom ma a szobámat, de végül úgy döntöttem, hogy elmegyek a kávézóba és ott írom tovább a történetet.  Leültem, és amíg arra várakoztam, hogy a pincér felvegye rendelésem, előpakoltam és megfigyeltem a körülöttem ülő embereket. Volt ott egy érdekes társaság. A három lány épp olyan volt, mint Kloe, Leona és Zoya, de ezt a társaságot kiegészítette egy negyedik fél is. Ekkor döntöttem úgy, hogy megalkotok egy új karakter, egy új szemszöget, de erről majd később.”

Testvér csömör (+18)

Kloe

Szerencsére Leona megunta újdonsült testvérünk tudatlanságát és bevetve erejét az álmok világába küldte őt ahol tudatalattijába iktathatja a tudnivalókat. Gyors léptekkel indultam meg felfele, hisz a Nap helyét már átvette a Hold és hamarosan megérkezik Pat aki ha úgy vesszük a szeretőm. Sosem voltam a párkapcsolatok híve, viszont a szeretkezés mindig is aktív része volt az életemnek. Fiatalabb éveimbe ennél is kicsapongóbb életvitelt folytattam, aminek az lett a következménye, hogy a legutóbbi halálomkor AIDS áldozata lettem. Ekkor döntöttem úgy, hogy felhagyok a ribiséggel és beszerzek egy saját szeretőt. Pat akkoriban vesztette el kedvesét, de nem telt bele sok idő és belátta, hogy a sex jobb gyógymód az alkoholnál. Pat kopogtatott az erkély ajtómon, miközben sas szerű szárnyait visszahúzta a hátába.. Kinyitottam az ajtót, szemébe már ott csillogott a buja vágy s a piszkos fantázia tüze. Szavak helyett csókkal köszöntöttük egymást, felkapott és a hatalmas mahagóni franciaágy fele cipelt. Apró csókokkal kényeztette a nyakam miközben belehelyezett puha takarók közé.

-Csodás az illatod… valahogy nem a megszokott- suttogta és finoman megharapta fülcimpámat. Elfintorodtam erre a bókra, hiszen húgom illatát dicsérte meg. Lefejtette rólam a felsőm s nyelvével körkörösen kényeztette mellbimbóm.

-Kloe itt vagy?- jött Csajszi tompított hangja az ajtóm mögül.

-Ki ez?-kapta a hang fele riadtan Pat a fejét.

-Maradj csöndbe és majd el megy –ajkamat ajkára tapasztottam, beletúrtam fehér hajába és mohón magamhoz húztam.

-Kloe –kopogott ismét Zoya. Megforgattam a szemeim, Pat eltávolodott tőlem, felállt az ágyamról és kinyitotta az ajtót. Nem kellett ahhoz látnom az arcát, hogy tudjam mennyire megtetszett neki. Izmait megfeszítette és kihúzta magát, hogy pólója feljebb csússzon, már ami még megmaradt belőle. Kicsit felébredt bennem a féltékenység, de hamar össze kellett magam szedni.

-Hell a nővéremet keresem, de úgy látom épp zavarok- dadogta.

-Ne butáskodj a jó filmek közben is van egy- egy reklám- vette elő rég nem hallott humorát. Kecses macskaszerű léptekkel mentem oda Pat mögé. Végigsimítottam izmos hátán, csókot adtam nyakára magamra vonva figyelmét – Na látod meg is jött –mosolyodott el.

-Szia! Mit szeretnél? –kérdeztem szúrós, sürgető hangon.

-Leona-val van valami probléma! Csak a szeme fehérje látszik, meg nem tudom nagyon ijesztő- ezek szerint Leona-nak megint rohama van. Félrelöktem Pat-et és még az sem zavart, hogy félmeztelen vagyok, végigrohantam a házba. ,,Miért nem éreztem meg, hogy baj van? Mi az oka annak, hogy nem működött a telepatikus beszédrendszerünk?” Leértem és ő ott feküdt a földön, az epilepsziás rohama úgy néz ki szép lassan véget is ér. Az izmok elernyedési fázisába ért, ami nem volt túl szép látvány, szájából vér szivárgott, amit letörölgettem egy kendővel. Felemeltem és visszaraktam az ágyra, de ekkor újrakezdődött minden nála. A sötétből egy árny lépett elő, arcát kapucni fedte, de pimasz mosolyát nem takarta.

-Nem öltöztél ki az érkezésemre? – tette szét kérdőn kezét a csak becenevén ismert bátyám Zare. Fekete haja jóval hosszabb volt, mint legutóbb, kék szeméből sugárzott a megvetés.

-Zare hagyd abba légy szíves!- kiabáltam rá, de ő csak elnevette magát.

-Miért, mert különben futsz apucihoz? Hoppá elfelejtettem, hogy jelenleg halott- tette szája elé kezét és szemei elkerekedtek, mint aki tényleg meglepődött.

-Rohadj meg –üvöltöttem – de előtte hagyd abba- kezén a bőr szép lassan elkezdett foszlani, húsa lemállott a csontról.

-Hé, hát ez a fogadtatás nem tetszik- rám szegezte jegesre fagyott tekintetét. Kezéről eltűnt az általam okozott mutáció és már kezdtem érezni, ahogy az agyamba turkál keresve gyenge pontomat.

-Mi történik itt?-hallottam meg Zoya hisztérikus hangját, de egyikünk sem válaszolt, hisz lehet, hogy csak fejben, de csatát vívtunk egymással. Egyszer csak megjelent Szisz és felcsavarodott Zare nyakára, aki egy egyszerű mozdulattal kettétépte a kígyómat. Halk sikoly hagyta el számat és szemeim kikerekedtek a döbbenettől. Nem tehette ezt, ő is jl tudja, hogy ezzel a kígyóval nőttem fel. Ekkor esett le, hogy az én gyenge pontom Szisz volt.

-Te szemétláda, hogy dögölnél meg- ordibáltam és könnyes szemmel kifutottam a házból.A közeli erdőbe siettem, mezítelen talpamnak megváltás volt a puha föld által nyújtott könnyedség. Felmásztam a legelső utamba kerülő mamutfenyő legtetejére és onnan, könnyeimen keresztül néztem a hófelhőkkel takart eget. A hideg szép lassan bekúszott ereimbe és vacogni kezdtem, de nem érdekelt, legalább éreztem, hogy élek. A külvilágot egyre tompábban érzékeltem miközben csak egy kérdés forgott fejembe ,,Miért jött Ő vissza és mit akar? Mióta lett ilyen gonosz?”. Reggel csaholásra ébredtem, mire észbe kaptam a fa alatt már egy farkas falka állt kiéhezetten, reggeli reményében. Most használhatom az erőmet, vagy átmászok a másik fára, de akkor valószínűleg követnének, ami nem oké. Az egyik farkas szép lassan elkezdett felfele mászni az ágakon keresztül. Pechjére az első eshetőséget választottam és szép lassan elkezdett fejéről lemállani a bőr. Pár másodperccel később már csak egy halom csontként hullt a földre. Társai vinnyogva szaglászták, lökdösték majd elszaladtak. Pár méter szabadesés után újra szilárd talaj került a talpam alatt. Bőröm kissé kékes színben játszadozott, elgémberedett ujjaim alig tudtam behajlítani. Futásba kezdtem, bár az összes izmom ellenkezett. Úgy éreztem magam, mint egy porcelánbaba, ami épp szétesni készül a ránehezedett súly miatt.

-Hát ezek szerint apám se szerette a monogám kapcsolatokat- hallottam meg Zare hangját.

-Látom hazaértél- dőlt neki az ajtófélfának kaján mosollyal az arcán Pat. Fehér haja kajánul a szemébe lógott- Jó fej a hugicád - közölte tényszerűen, de nyúzott arcomat látva szerintem rájött, hogy engem ez nem igazán izgat. Mögém lépett és átkarolta a derekamat és arcomra nyomott egy apró puszit.

-Menj és ölelgesd a húgocskámat- mondtam csúfosan, kibontakoztam az öleléséből és felmentem a szobámba, mert magányra vágytam. 

3.oldal

,,Bocsáss meg, hogy ma nem vittelek magammal, de annyira féltelek téged. Nem akarom, hogy megint becstelen kezek közé kerülj. Ma olyan egyedül éreztem magam nélküled és egész nap csak azon agyaltam, mi lenne ha kiderülne, hogy engem csak örök befogadtak. Olyan jó lenne ha egy szerető, gondoskodó családba élhetnék és nem ebbe a széthullófélbe lévőbe. Nem fárasztalak inkább folytatom a történetem amit ott hagytam abba, hogy Leona-t elrabolták nem, mint ha te ezt nem tudnád." 

Nyereséges veszteség

Zoya

Egész életembe nem akartam mást, mint megismerni édesapámat. Igaz édesanyám sokat mesélt róla, úgy állította be, mint a szőke herceget fehér lovon. Most meg, hogy végre rátaláltam el is veszítem. Karjaim közt fog meghalni és én kénytelen vagyok tehetetlenül végignézni. Kardfogú tigrise bizonytalanul méreget, ahogy gazdájának vérző fejét ölembe hajtom. Apám még egyszer elmosolyodik, megérinti a sebet. Kezén a vért rubintossá festi a Nap sugara.

-Milyen gyönyörű- mondja rekedtes, hörgő hangon- Rossa kérlek vigyázz Zoya-ra rendben? –nézett az állat szemébe, ami vörösen felizzott a parancsra. – Vidd el testvéreihez, mond el nekik, amit én nem tehetek, meg és ami a legfontosabb ne hagyd, hogy kitagadják vagy megvessék őt. Rendben? Ne feledd ő a legnagyobb kincsem. – Rossa szeméből vörös fény kezdett el áradni és összekapcsolódott apa fátyolos tekintetével. Az emlékek, mint megáradt folyó mi új mederbe igyekszik folyt át egyik lényből a másikba. Megkövülve néztem végig könnyeimen keresztül ezt a csodálatos eseményt.

-Apa –nyöszörögtem és Ő rám nézett.

-Mond csak én drágakövem-mosolya eltorzult a fájdalomtól, de a hasonló vonásainkat így is könnyen kivettem és emlékezetembe véshettem.

-Szeretlek- csuklott el a végén a hangom ő pedig végigsimított arcomon véres csíkot hagyva érintésének nyomán.

-Én is! Ezt tedd el –adott a kezembe egy kis rubint kővel felfüggesztett tigrisfogat. - Remélem, hamar összeszoktok. Szeretlek Rub…- mosolya elernyedt, tekintete örökre megkövült.

-Apa –ráztam meg kétségbeesetten – Nem hagyhatsz itt! Hallod? Apa nem hagyhatsz el megint. – hosszú fogak puha érintését éreztem bársonyruhámmal fedett alkaromon. Addig húzott még nem kénytelen voltam felállni és otthagyni a tetemet. A fűző most még szorosabbnak tűn, hosszú fekete szoknyámnak a vége már telesen átázott a hirtelen jött nagy mennyiségű hótól. Apám lova egy közeli fához volt kikötve. Hatalmas egy állat volt, ha jól tudom egy gypsy vannerrel van dolgom. Még sosem ültem lovon, mert édesanyám gyér jövedelméből nem futotta rá. A ló fejét előre- hátra csapdosta amint közelíteni kezdtem hozzá és hangosan felhorkant. Oldalához léptem, nyakán végigsimítottam, de még így sem sikerült bizalmába férkőznöm, idegesen rúgott hátrafele egyet. Ijedtembe hátrébb léptem pár lépést és hirtelen előttem termett Rossa vicsorogva. Aztán megint megjelent az a vörös köd és a ló izmai hirtelenjében ellazultak,fejét lehajtotta és friss fű után kutatva belefújt a hóba. Felbátorodva léptem oda hozzá, mire felkapta hatalmas fejét és engem is megszagolt. Homokszínű szőrébe hó ragadt, és csak most vettem észre mennyire át van fagyva, remegett minden ízében. Belekapaszkodtam két kézzel a mar kamrájába, egyik lábam beakasztottam a kengyelbe és megpróbáltam felhúzni magam. Véletlenül benyomódott a rejtet tőr aktiváló gombja s  az éles acélpenge mélyen felsértette fehér karom. Felszisszentem, de valahogy még is örültem, hogy ha egy kis időre is, de a lelki fájdalmat felváltja a testi. Pár másodperc múlva már nyoma se volt bénázásomnak, na jó azért ott maradt egy pici heg, de az már nem zavart. A ló és a tigris tekintete találkozott és tisztára olyan érzésem volt, mint hogyha azt tárgyalnák, ki milyen béna vagyok. A ló megrázta egész testét megszabadítva magát a hótól és lefeküdt elém.  ,,Na most örülsz?” tekintettel nézett rám én pedig gyorsan felpattantam rá. Mikor felállt meginogtam és majdnem leestem, de még időben visszanyertem az egyensúlyom. A nyakamba lévő piciny medál égetni kezdte a nyakamat, reflexből rákaptam és ekkor a lónak hatalmas, démonszárnyai nőttek. Vörsössen izzottak, hegyes, fekete tüskébe végző szárnyai bármilyen lényt könnyűszerrel a halálba küldhetett volna. A kantár magától kioldódott és kezembe került. Minden különösebb parancs nélkül beugrott vágtába és a magasan lévő, szürke felhők felé emelkedett. Nem tudtam hová tartunk, de biztonságba éreztem magam örökségem hátán. Szép lassan elkezdtünk leereszkedni, vissza a Naptól felhőkkel elzárt földre. A kiválasztottak városának egy kisebb falvának háza elé érkeztünk ahol már ott várt Rossa és kaparni kezdte az ajtót. A kulcslyukon egy kígyó cikázott kifele felcsavarodva a lábamra és szorítása legkisebb rezdülésemre is egyre erősebb lett. Egy harcias tekintetű, barnás hajú lány nyitott ajtót, karját a mellkasán egybefonva.

-Ki vagy és mit akarsz?-mért végig- Mit keres nálad Rossa és Inka? –háborodott fel- Hol van az apánk? Mi az ott a nyakadba? –hangja hisztérikussá változott és erre a kígyó szinte már kettéroppantotta combcsontom. Arcomra fájdalmas grimasz ült ki. A lány hirtelen a nyakamhoz kapott, de mielőtt letéphette volna nyakláncom Rossa megragadta karját és egészen addig nem eresztette el amíg biztonságba nem tudott engem. A lány végigsimított a macskán és, mint aki transzba esett tekintete megmerevedett, pupillája kitágult. A kígyó szép lassan engedett a szorításon és elcsusszant be a nyitott ajtón. A lány pislogott egyet-kettőt, kiegyenesedett és félreállt az utamból.

-Gyere be Zoya - mondta zavarodottan. A ház nagyon otthonos volt. Belépve egy rongyos ruhában áll ember segítette le bolerómat. Továbblépdelve a kissé sötét folyosón kinyílt előttem egy ajtó. A szoba közepét egy hatalmas kandalló ontotta magából a meleget. A kanapén egy hosszú, szőke hajú lány hevert tele sebekkel.

-Tényleg a tesónk vagy? –ült fel nehézkesen – A nevem Leona – nyújtott kezet felém és magára erőltetett egy mosolyt. Csuklóján friss horzsolásnyomok éktelenkedtek és több helyen is véraláfutásos volt teste.

-Legfrissebb tudásom szerint igen- válaszoltam és kezet fogtam vele- Zoya vagyok.

-Tudom Kloe már mindent elmondott.

-Telepatikus kommunikáció- vágott közbe az ajtófélfának dőlő Kloe.

-Váo-csúszott ki akaratom ellenére a számon mire egyszerre elmosolyodtak. Kezemet Rossa bökte meg jelezve, ha bármi baj van mellettem áll.

-Engedélyt kér tőled, hogy elmehessen lefeküdni –közölte tényszerűen Leona, de látszott rajtuk, hogy jót mulatnak tudatlanságomon.

-Persze menjen csak –mondtam és elhessegettem magam mellől. A szobába egy fiatal hölgy lépett be, letette az asztalra a gőzölgő teát, meghajolt és már távozott is. Kloe leült Leona mellé és megpaskolta az üresen maradt részt

-Gyere csücsenj le. Ne félj nem harapunk …

-Ha tényleg az vagy akinek mondod magad- suttogta titokzatosan a Szőkeség. Bizonytalan léptekkel indultam meg a kanapéhoz és leültem a finom rókaszőr lepedőre. Ujjaimat végig futtattam a finom szőrmén és élveztem, ahogyan felmelegíti elgémberedett ujjaimat.

- Add a kezed-nyúlt felém Leona és kézfejemet csontos ujjai közé fogta. Egyszer csak egy csilingelő hang szólalt meg a fejembe. Beletelt egy kis időbe mire rájöttem, hogy Leona próbál velem kapcsolatba lépni ,, Huha csajszi úgy néz ki tényleg tesók vagyunk.” visszhangzottak szavai. ,, Én megmondtam” húzódott kaján mosolyra szám. Fura volt a szavak nélkli kommunikáció, mert ilyenkor a világ elsötétült előttem ,,Na miből hagytok ki?” Kapcsolódott be beszélgetésünkbe Kloe is .

-Semmiből hugi- mondta ki a szavakat Leona visszaadva látásom. –Csak a vérbeli rokonainkkal tudunk telepatikusan beszélni- kezdte az esti mesét- Kicsit fájó számunkra, hogy apánknak van egy törvénytelen gyermeke, de úgy érezzük, hogy képesek vagyunk befogadni téged piciny családunkba.

-Hogy tudtok ilyen vidámak maradni mikor elhunyt az édesapánk?- bukott ki belőlem a kérdést mire felkacagtak.

-Egy főnix sosem hal meg –mondták egyszerre nevetés közepette. Főni, de hát azok madarak nem? Aj semmit sem értek !Mi ez az egész? kezdtem teljesen összeomlani a hír hallatán. Akkor miért búcsúzott el tőlem? Azt hitte, hogy ez jó vicc?

-Hahó Csajszi valami baj van? – úgy látszik, hogy én már csak csajszi maradok ebbe a családba.

-A főnix nem egy madár?- féltestvéreim egymásra néztek majd rám.

-Te tényleg nem tudsz semmit arról, hogy mi vagy ki vagy igaz? – erre csak bólintottam. Ekkor a sötétség újra a hatalmába kerített és álomba szenderültem. 

2. oldal

,,Jaj, már alig vártam, hogy hazaérjek hozzád. Képzeld el ma az egyik bolond osztálytársam ellopott téged és kidobott az ablakon. Utánad siettem, de mire oda értem már sehol se voltál és akkor megpillantottam azt a srácot. Hátulról totál úgy nézett ki, mint Jared, ugyan az a testtartás, a felzselézett haj és még a szeme színe is stimmelt. Csak bár ne nyitotta volna ki a száját. Bellről tisztára más volt. Kifejezetten gonosz… talán olyan, mint Leona. Szépen megkértem, hogy adjon vissza, de erre ő odasétált a kukához, beledobott és azt mondta ,,Ha kell, akkor vedd ki’’ és még az óráról is elkéstem.  Oly annyira szeretlek, hogy el se tudom mondani, de nem is szaporítom tovább a sorok számát gyenge kis ömlengésemmel, mert a végén még nem tudom folytatni tovább a történetem, viszont akkor végleg összeomlanék. ”

1. fejezet

Egyről a nullára avagy hogyan veszítsd el a védenced

(Jared)

Tél van, ebben a világban ez nagyon ritka jelenség és semmi jót nem tartogat egyik lény számára sem. Így nehezebben tudunk láthatatlanok maradni, hisz a frissen hullt hóba a legparányibb bogár lábnyoma is jól kivehető. Arról nem is beszélve, hogy milyen hideg van ilyenkor egy félig ember számára. Bár ha minden lényt sorra vennék, ami felmerül, a családfámba akkor lehet, hogy magam se tudnám már, hogy mi vagyok. Mire vagyok képes? Jó kérdés, még számomra is sok a kiaknázatlan terület. Egyet viszont elég hamar megtapasztaltam, hogy a gyors gyógyulás tehetsége engem messze elkerült. Ilyenkor rendszerint édesanyámat szidom, hogy volt olyan gyenge és ágyba vitette magát egy emberrel. Erre a gondolatra mindig felfordul a gyomrom. Egy egyszerű szolga fia vagyok, kész agybaj, és ami még rosszabb az az, hogy rá hasonlítok. Barna szem és barna haj, bár eléggé bejön a csajoknak, csak épp annak, nem akit meg akarok hódítani. Gondolataimból hirtelen vállamra nehezedő súly zökkentett ki. Jó madaram tért vissza a felderítőútjából és még élelmet is hozott nekem. Ez jó, mert így legalább nem kell elhagynom a város határát. A hárpia végigsétált a karomon és kézfejemen pihent meg. Megkocogtatta a csuklómon lévő kis kör alakú jelet, melybe szimbólumok sokaságát sűrítették és a madár tetoválássá változott. Lustán, bőrömön keresztül feltipegett vállamra és ott megkövült, aminek nagyon örültem, mert annyira csikizett a körme miközben bolyongott. A hárpián kívül még rengeteg tetoválás ékesítette testemet és képes voltam az összeset életre kelteni.  Megfordultam és beléptem a hatalmas tölgyfaajtón keresztül otthonomba. Egy kis házban élek, jelenleg egyedül. Eléggé otthonos hely, néha komorabb napjaimban még azt is el tudtam képzelni, hogy a nappaliban elhelyezkedő kályha előtt ülök feleségemmel és félve vigyázzuk gyermekeink minden mozdulatát, de tudtam, hogy nekem ez sosem adattatik meg. Leültem és elkezdtem szürcsölni egy erős feketekávét, amire igazság szerint semmi szükségem nem lett volna és még csak nem is szeretem. Léptek egyre erősbödő hangjára leszek figyelmes, majd határozott kopogás jön, az ajtó felöl. Felállok a székről és kinyitom az ajtót. Egy egyenruhás őr áll velem szemben, mikor meglátott vigyázzba vágta magát és szalutált. Én is viszonoztam mozdulatait, felvette a pihenj testtartást és átnyújtott egy levelet. Már a borítékból is rájöttem, hogy ez egy besorozó lesz.

A borítékon megjelölt Huliett Jared,

Én Huliett Kilian parancsnok kérem most az Ön segítségét a rabszolgafelkelés leverésében. Bizonyára Önnek is feltűnt, hogy ismét belefutottunk egy télbe és, mint mindig most is lázadás tört ki a poor nép részéről. Kérjük még a mai nap folyamán jelenjen meg a lentiekben megjelölt helyen.

u.i.: Öcsi hozhatnál valami jó csajt is, mert nagy az unalom.

Köszönettel: Huliett Kilian

Az utóiratot olvasva elmosolyodtam, mire a katona felvonta kérdőn egyik szemöldökét. Háta mögött deres lova egy nagyot sóhajtott. Lehelete, mint füst száll tova a szél hátán.

-Összeszedek pár dolgot és indulhatunk- mondtam az embernek

-Uram! Nem kell semmit se hoznia. A katonaság mindennel ellátja, majd Önt. Lovat is akartak küldeni, de a parancsnok Úr azt mondta, hogy Ön rendelkezik ilyen jószággal.

-Értem-válaszoltam- Egy pillanat és jövök- becsuktam az ajtót, hátramentem a kertbe, körbefogtam a csuklóm, a kis jel felizzott és nem sokkal később ott állt előttem felszerelve szürke lovam. A lámpása teljesen egybeolvad a hóval.  Felugrotta a hátára és egy kis kerülővel kiértem a városi útra ahol már várt a katona. Mikor meglátott ő is nyeregbe pattant. A Nap lassan körbejárta az eget és utolsó sugarait szórta a tájra mikor megláttuk a tábor körvonalait. Egy örülten száguldó lovas jött velünk szemben. Mikor kissé közelebb értem először a pej lovat, majd bátyámat ismertem fel civilbe.

-Csak nem visszavonult fújtál?- kiabáltam előre ő pedig lelassított és ügetésbe érkezett mellém. Lepacsiztunk ő pedig előre küldte katonáját.

-A csajokat hol hagytad?- nézegette a lovat elöl hátul.

-Ne már nem ül mögöttem senki?- fordultam gyors mozdulattal hátra- A fenébe leesett. –erre mindketten elnevettük magunkat.

-Te akkor menjünk, már visszafele keressük meg- vetette fel az ötletet Kilian. Szinte hihetetlen, hogy külön-külön mindketten nagyon komoly emberek vagyunk, viszont ha egyszer összetalálkozunk, rosszabbak vagyunk egy 5 évesnél. Szép lassan beértünk a katonavárosba és a jókedvet felváltotta a feszültség.

-És mi lesz az én feladatom?- váltottam témát és tekintetem előre szegeztem.

-Magaddal viszel a felbujtónkat otthoni rabszolgádnak.

-Most komolyan ezért hívtál ide?- háborodtam fel.- Nem megmondtam, hogy nekem nem kell rabszolga? Mond, hogy ez csak egy h*lye poén és unatkoztál !

-Figyelj ide –megállította a lovát és az enyémnek i elkapta a szárát- Ez nagyon fontos lenne számomra érted?-nézett mélyen a szemembe.

-Neeem, nem lehetsz ennyire elme tébolyult! Nem követheted el ugyan azt a hibát, mint anyánk! –szinte üvöltöttem.

-Nem tudom, miről beszélsz-mondta higgadtan nagy levegővétel közepette.

-Kilian látom a tekinteteden.

-Nem vagyok szerelmes egy emberbe- ébredt fel benne a védekező reakció-

-Én ezt egy szóval se mondtam, de ezek után már meg sem lepődöm, hogy ha egy lány lesz a szolga.- ahogy sejtettem a szolga egy nő nemű egyed volt.

-Jared bemutatom neked Leona-t –Leona keze és lába hozzá volt láncolva a falhoz, de még is kislányosan mosolygott és rebegtette szempilláját.

-Úr Isten Kilian ez egy boszorkány- dörzsöltem meg két kezemmel az arcomat- Néz már rá a klső egy kígyót takar magába.

-Öcsi téged kiheréltek? Nézz már rá ! Tiszta paranoid vagy.

-Ide figyelj, te nekem most itt ne öcsizz!- emeltem fel a hangom és megragadva gallérját a falhoz nyomtam- Éppen arról regéltél idefele jövet, hogy ő a lázad. Most meg majd elolvadsz a látványától. Könyörgöm, ne a farkaddal gondolkozz.- hirtelen katonák ragadtak meg a vállamnál fogva és a földre kényszerítettek, de Kilian fejével biccentett és már ott se voltak. Felálltam, leporoltam a ruhámat és néma farkasszemet néztem bátyámmal.

-Vagy magaddal viszed, vagy mehetsz a Számkivetettek szigetére- hangja hidegebb volt, mint a kint tombol vihar.

-Neked tényleg elment az eszed- mondtam hitetlenkedve és idegesen belevágtam a házat tart gerendába. Ennyit a bátyámmal való jó kapcsolatomról…

Másnap kora reggel útnak indultam egy nyűggel az oldalamon. Leona-t két katona ültette fel a lovára, mert még mindig meg volt kötözve.  Bátyám elkísért minket egészen a határig és onnantól kezdve kettesbe maradtam a Szörnyeteggel.

-Fázok- jegyezte meg csilingelő hangján- nem lehetne, hogy átülök ön mögé?

-Nem- ekkor egy furcsa dologra lettem figyelmes. Az utat kidöntött fák torlaszolták el amik tegnap még nem voltak ott.  gyorsan csuklómra kaptam és tekintetem az égre szegeztem. Nem sokkal később, minden külsőség nélkül megjelent ott a hárpiám s mikor kiszúrta az ellenséget hangos jajveszékelésbe kezdett. Nekem se kellett több. Tekintetem ismét egy pontra szegeztem és megjelent ott a fekete párducom. Kecses, halk léptekkel iramodott meg az idegen szag fele. Eközben vágtára fogtam mind a két lovat és az akadály fele vezettem őket, csak elfelejtettem, hogy utastársam nem tud kapaszkodni és hangos puffanással a földre esett. Ekkor a fák közül előtűnt egy árny, magas sarkú csizmája alatt megroppant az éjszaka folyamán hullott friss hó. Fehér bőrén fekete, neon zöld csíkos kígyó pihent. Ajkai vastagon ki voltak húzva fekete rúzzsal, bal szeme barna, jobb szeme kék volt. Ha nem ebbe a világba nőttem volna fel akkor tuti, hogy most összepisálnám magam. Jobb kezébe maga után vonszolt valamit, és az a valami az én kedves fekete párducom volt. Megállt tőlünk 5 méterre és lábam elé dobta a holtestet.

-Még pont ki lehet tömni csak két kicsi lyuk, van a nyakán. Szisz mindig tiszta munkát végez- hangja tele volt büszkeséggel és önteltséggel. Előhívtam egy farkas falkát, amitől levert a víz és elkezdtem szédülni. A fránya emberi énem mindig kiszúr velem. A farkasok sorra ugrottak neki a lánynak, de a legtöbb holtan csuklott össze. Kihasználva ezt a kevés kis időt felkaptam Leona-t, felültettem lovamra, megfogtam mind a két kantárt és elnyargaltunk. Mikor már azt hittem, hogy biztonságba vagyunk hirtelen megjelent az út közepén ismét a vörös hajú csaj.

-Azt hitted, hogy lerázol pár kiskutyával mi? –  egyszer csak eltűnt és megjelent a lovam orra előtt.

-Távozz!- sziszegtem.

-Rendben- dorombolta és mint egy macska szép kecsesen a lovam oldalához sétált. – Te kérted- mondta hangjával tele pajkossággal és eltűnt, de nem egyedül, hanem Leona-val. 

1. oldal

,,Kedves idegen!

Ha ezt a füzetet a kezedbe tartod, valószínűleg én már vagy nem vagyok a világon, vagy csak egyszerűen meguntam a szavakkal való játékot és kidobtam. Lehet, hogy megörülsz neki, hogy van egy gyújtósod, lehet, hogy úgy döntesz, elolvasod, vagy csak egyszerűen félrerúgod az utadból. Ha még is az elolvasás mellett döntesz, akkor úgy érzem, hogy jogod van megismerkedni a karakterekkel.

Leona: Tipikusan úgy néz ki, mint egy tündér. Hosszú szőke haja térdhajlatát csapdossa, smaragd színű szemei magába szívja napnak sugarát. Ám a kinézete ellenére természete egyáltalán nem bájos, sőt nála gonoszabb teremtést talán nem is lehet találni a Világukba. Barátai csak kígyónak hívják, mint a csúszómászó beférkőzik áldozatának légterébe, elbűvöli őt, majd kegyetlenséggel megöli egy óvatlan pillanatba.

Jared: Barna haját felzselézve hordja, csokoládé barna szemeinek még egy diétázó lány se tud ellenállni. Ez a srác csupa szív és lélek, ha valakit szeret, akkor mindent meg ad az illetőért. Nehéz kivívni az ellenszenvét, de ha egyszer valakinek sikerül, akkor annak lőttek. Megszállottan szereti tanulmányozni az ember anatómiáját, de nem könyvekből.

Kloe: Szőkés barna haja lágyan omlik rá vállán pihenő kígyójára, akinek neve egyszerűen csak Szisz. Barna szinte fekete szemében sosem csillog a fény. Jámbor teremtés egészen addig még valaki nem akar hozzá vagy házi kedvencéhez érni. Nem túl beszédes ember szeret inkább a háttérbe meghúzódni.

Pat: Fehér haja, vörös szeme előre jelzi, hogy nem egy jófiúval van dolga az embernek. Fürge, mozgékony testfelépítésű, szereti a kihívásokat és a szép lányokat. Igazi bajkeverő és szívtipró alak, aki sosem jön zavarba.

Zoya: Vörös haja, mint lángcsóva fogja közre fehér arcát. Barna, kék szemétől meghűl az ember vére. Jó helyzetfelismerő, ennek köszönhetően könnyen kihúzza magát a csávából, de van mikor nem úgy sül el a terve, ahogyan ő akarja. Erre ékes bizonyíték a számtalan heg mi arcát ékesíti.

Azt hiszem, ők lennének a történetem főbb szereplői. Akkor most térjünk rá a Világ-ra ahol ők élnek. Egy velejéig romlott, mindenféle hibridekkel megáldott világ ahol a jóságot csak a mesekönyvekből ismerik. Az emberek szolga sorsra jutottak, megfosztva minden jogaiktól, értékeiktől. Ha kicsit lejjebb tekintesz, találsz egy borítékot, csak ki kell nyitnod és e világ térképét tarthatod kezedbe. Vigyázz, el ne veszítsd, mert eme könyv olvasása közben csak ez az egy darab papír mond igazat neked. "

Kinyitom a levelet